Kutyák monológja – de hogy is kell érteni?

Kutyák monológja – de hogy is kell érteni?

SHARE

A Kutyák monológja – előbb papír formában, majd online – régóta terjedő, 10 pontba szedett, amolyan kutyák gondozásával kapcsolatos alapvetések.

Sokan olvassák, bólogatnak, hogy igen, egy kutya tartásához ez alapvetően hozzátartozik és esetleg meg is osztják e sorokat, majd élik tovább az életünket.

Ám ha vesszük a fáradtságot és mögé nézünk-e gondolatoknak, egész sok mítoszt, tévhitet járhatunk körbe és ha eloszlatunk jó néhány ködfelhőt, máris sokat tettünk kutyánk mélyebb megértéséért.

Lássuk hát, mi is ez a monológ és mi van mögötte?

Kutyák monológja

1. Minden elválásunk – még ha rövid időre is hagysz magamra, fájdalmas nekem. Kérlek vedd ezt fontolóra, mielőtt magadhoz veszel. 

Egyből egy roppant fontos, alapvető, a kutyától elidegeníthetetlen fajspecifikus igényt jelenít meg, méghozzá azt, hogy a kutyának fájdalmas, ha magára hagyjuk! Miért is fontos hangsúlyozni, hogy a kutyának rossz egyedül? Hát azért mert ezzel stresszt, szorongást, belső feszült állapotot okozunk neki. Lelki fájdalmat. És ezt nem akarjuk, igaz?

Sokan ezt úgy értelmezik, hogy kutyájukat soha, semmilyen körülmények között sem hagyják egyedül és -legtöbbször törpe/mini- kutyájukat húzzák-vonják magukkal, ha kell, ha nem.

De mielőtt kockás füzetet ragadnánk és lázasan stratégiai A és B terveket vázolnánk, hogyan is fogjuk megoldani, hogy szeretett kutyánkat minden hová magunkkal cipeljük, álljunk meg és nézzünk a mélyére mi is a kutya igénye valójában.

Ha egy háziasított állat viselkedését összefüggésszerűen akarjuk megérteni, először vadon élő őseit és az ő életmódjukat kell megvizsgálnunk. A különleges az, hogy egyik háziállatunk sem különbözik annyira – mind külsőleg, mind viselkedésében – vadon élő ősétől, mint a kutya. A kutya vadon élő őse, a farkas. Korábban más fajokat is a kutya ősének véltek, ma viszont a genetikai vizsgálatoknak köszönhetően már teljes biztonsággal a farkast tekintik a kutya ősének. A más háziállatok és vadon élő őseikhez képest, farkas ősétől elkülönbözött kutya alapvető igényei azért még mélyen a farkas őstől származó igények.

A farkas, így a kutya is minimum párban, de leginkább családi közösségben érzi jól magát. Háziasítása során, több tízezer év alatt előbb önmaga, később szelekcióval történt rásegítéssel, annyira jól alkalmazkodott az emberhez, hogy másik kutya nélkül is, csak egy emberrel vagy csak emberekkel való szoros kapcsolatban is képes élni. Mondjuk nem feltétlenül lesz kiegyensúlyozott. De erről később.

A kutya ragaszkodása és az egyedüllét rosszul tűrése abból adódik, hogy a vadon élő őse, a farkas, erdőn-mezőn élt, családi közösségekben. Úgynevezett szuperszociális faj. Ez azt jelenti, hogy a farkas

– egy életre választ társat,

– az erőforrásokon képes osztozni,

– felismeri családtagjai érzelmi állapotát,

– konfliktusai kezelésére csillapító jeleket használ,

– agressziója soklépcsősen ritualizált,

– nagyvad zsákmányra csoportosan, olykor más családokkal együtt roppant fegyelmezetten és szervezetten képes vadászni,

– kölykeit feladatmegosztással párjával, illetve a család többi tagjával neveli.

Ennek érdekében amikor a kisfarkasok megszületnek a föld alatti odúban, csak az anyjukkal vannak kapcsolatban, 3 hétig. 3-4 hetes korukban kimásznak az odú bejáratához és ott játszadoznak, nézelődnek, elkezdenek az odúból kint üríteni. Bármilyen veszély esetén, amit anyjuk vagy egy másik családtag testkommunikációval és/vagy hanggal jelez, beszaladnak az odúba. A bevésődési korszakban és a korai szocializálódós időszakban is létezhetetlen, hogy más élőlénnyel találkozzanak a család tagjain kívül, így megismerni és elfogadni csak a családjuk egyedeit fogják.

Ez számukra a későbbiekben elengedhetetlen az életben maradásukhoz. Hiszen ha találkoznak egy medvével, attól tartaniuk kell.

(Így ha a kölyök kutyák a bevésődés korszakában nem találkoznak emberrel illetve akivel találkoznak az bántalmazza őket, akkor később rettenetesen félni fognak minden embertől. Ha valamilyen minimális kapcsolat mégis van, pl. az ember eteti de nem ér hozzájuk, akkor is hasonló lesz a reakciójuk, tartani fognak az embertől, de hosszas és kitartó munkával néhány embert el tudnak fogadni.

Tehát amikor olyan kutyával találkozunk amelyik fél az emberektől, nem kell, hogy az korábban bántalmazás áldozata legyen, elég, ha a bevésődés korában nem vagy alig találkozott emberrel.

Ha csak a gazdáját és mondjuk a családot fogadja el, akkor a korai szocializációs időszakban keresendő a hiba, mert valószínű, hogy nem vitték más emberek közé.)

Nos, a kutya úgy van összerakva, hogy valakihez tartozni kell, de leginkább úgy, hogy valakit követni kell. A kis farkashoz hasonlóan, aki az élelem miatt eleinte az anyjától függött, később mikor már a farkascsalád -szülők és korábbi alom testvérek – többi tagja is etették, tőlük is függött, a kutya is elsősorban ahhoz ragaszkodik, aki eteti. Vele van függőségi kapcsolatban.

A kutya őse a farkas, otthonában az erdőn-mezőn szinte soha nem volt egyedül. Kicsi korától azt tanulta, hogy mindig, minden körülmények között a családdal kell maradnia. Bár már 4 hónapos korától kisebb állatok vadászatában részt vehet és pockokra, madarakra, rovarokra már önmaga is vadászik, de 2-3 éves koráig, amíg a családját el nem hagyja, együtt marad velük.

Egyedül eltávozásra csak a család vezető szülőpárjának van joga.

Ehhez képest, mi 6-8 hetesen, mikor haza visszük a kölyköt, jó esetben pár nap otthonlét után, rossz esetben már másnap, 9-10 órára magára hagyjuk otthonunkban, kertünkben.

Az egyedüllét a kölyök kutya számára nem értelmezhető, még akkor sem, ha mielőtt kilépünk az ajtón, búcsúzás képen elmeséljük a csöpp kölyöknek, hogy legyen jó kiskutya és estére már itthon is vagyunk. Kölyök kutyánk ezt természetesen nem fogja megérteni, még ha alszik is a reggeli után néhány órát, ne csodálkozzunk, ha este a tajtékzó szomszédunk vár, hogy a rohadt dög egész nap sírt. 4 hónapos kor után, tehát a fogváltás kezdetén, ha addig nem tanítottuk meg a nyugodt egyedül levést, már rombolni is fog az ártatlanunk.

Az új gazdihoz költözés 6-10 hetes kor között ideális. Kistestű, korán érő fajtáknál már 6-7 hetesen, közepes, nagy testűeknél 8 hetesen, óriás testűek esetében 9-10 hetesen szokták a tenyésztők a kölyköket új otthonukba engedni.

Ez az ideális, új otthonba adható kor nem jelenti azt, hogy a tegnap még az anyjával és testvéreivel születési környezetében játszó, alvó kölyök másnap már érteni fogja mit jelent akár csak 1 órát is egyedül lenni. Nem. Ez a kor arra ideális, hogy az addig is fokozatosan szocializált kölyök egy, új emberek, dolgok, helyek majdhogynem zökkenőmentes befogadására kész állapotban van. De az egyedülléthez az agya még nem eléggé érett.

Ám várni sem szabad, hogy majd akkor később hozzuk el, amikor már érettebb lesz az agya, mert 16 hetesen, azaz, 4 hónaposan már nem nyitott az új gazdira. Illetve csak akkor, ha nagyon tudatos, szisztematikusan felépített szocializációt élvezhet. De ez ritka, mint a fehér holló.

Visszatérve az ideális korban hazavitt kiskutyához, aki ha egyedül érzi magát, ösztönösen sírni kezd, hiszen anno így találtak rá a szülei, ha elveszett volna. Ráadásul, egy idő után ez a sírás, már önmagát megerősítővé válik, hiszen a saját hangjának rezonálása és maga a hang is nyugtatja az egyedülléttől stresszelt idegrendszert. Ellentétben a szomszéddal. Őt nem nyugtatja.

Ugyan ez érvényes a nappal vagy éjjel lakásban vagy kennelben hagyott, egyedül lévő és/vagy unatkozó felnőtt vagy idős kutyával is.

És mivel a sírás, nyüszítés, vonyítás nyugtatólag hat, legközelebb is ehhez fog folyamodni. Így válik tanult viselkedéssé, sőt, szokássá. Magunkból kiindulva tudhatjuk, hogy egy szokás roppant mód nehezen változtatható meg vagy hagyható el. Pláne, ha az a stresszelt idegrendszert oldja. Mint például az embereknél a cigaretta vagy az alkohol. Tehát, ha kutyusunk a sírást már függőség szinten alkalmazza, akkor már nagyon rég tennünk kellett volna valamit.

No de mit is?

Hogyan is hangzik az a bizonyos első mondat a monológból?

1. Minden elválásunk – még ha rövid időre is hagysz magamra, fájdalmas nekem. Kérlek vedd ezt fontolóra, mielőtt magadhoz veszel. 

Egyértelmű, ha nincs időnk, egész nap rohanunk, aludni járunk haza vagy ha otthon is vagyunk, de folyton elfoglaltságaink vannak, mint másodállás, gyerekek, nem lesz időnk kutyát nevelni sem. Pedig a kutya gyorsan nő, és a majd holnap, meg a majd jövőhétentől nem lesz jól nevelt családtag. Miután ezt így szépen végig gondoltuk és megbeszéltük akár a családdal, akár magunkkal, akkor úgy vagyunk a leginkább állatbarátok és kutyákat szeretők, ha nem veszünk magunkhoz kutyát. Másként fogalmazva nem zárunk “szeretetünk börtönébe” egy élőlényt sem. Eleinte az egónk tiltakozni fog: Jaj, nehogy már egy kutya felnevelése akkora feladat legyen, lehet nekem kutyám. De ez a rossz érzés elmúlik majd és tovasodor az élet.

Viszont, ha vizsgálódásunk eredménye az lett, hogy mégis csak van reggel, délután és este 1-2 felesleges óránk, (azaz összesen 3-5) és még számtalan feltételnek megfelelünk szerezzük be a kutyulit. Mármint az után vigyük haza, hogy kivettünk egy hét szabadságot.

Egy hét alatt akár egy kiskutyának, akár ha felnőtt kutyát vettünk magunkhoz, annak is megtanítható az egyedüllét elviselése. Szépen, F O K O Z A T O S A N.

Mivel a kutya csak ösztöneiben hasonlít a farkasra, de képes a fokozatosan felépített tanulással az ösztönét felülíró szokásokat, viselkedéseket megtanulni, így elkerülhető, hogy

– 1 hét után meg akarjunk válni a torka szakadtából üvöltő kutyánktól

– szomszédaink körében lincshangulat uralkodjék el

– attól szorongjunk, hogy a kutyánk szorong

– szeparáció stresszes kutyát kreáljunk és az elkövetkezendő 15 év alatt lemondjunk a nyaralásokról

Tehát és ez nagyon fontos: a kutya képes megtanulni, a nyugodt egyedül levést, ha megtanítjuk neki. Csakhogy az elvárás és a megtanítás között hatalmas szakadék tátong…

Az élet egyébként szép, pláne, ha nem nehezítjük meg magunknak 🙂

 

A fokozatos egyedüllét szoktatásban szívesen állok rendelkezésedre, de akár a Kutyajogsi tanfolyamon is megtudhatod a kulisszatitkokat.

Ha kérdésed van, hívj, szívesen segítek!

Dömötör Júlia, tréner
+36306237060