Rozi, a folytonos kihívás

Rozi, a folytonos kihívás

SHARE

Rita, Rozi (egyik) gazdija:

“Julit legelőször akkor hívtuk segítségül, amikor rájöttünk, hogy Rozi az óriás schnauzer már kicsinek sem egyszerű eset. Harapott, támadott, komolyan keménykedett velünk és az idegenekkel is. Nem voltunk kezdő kutyások de ilyen konok kutyával még nem volt dolgunk. Juli azt mondta, hogy gratulál, van egy kemény de tanulékony és motiválható munkakutyánk és kössük föl a gatyánkat mert nem lesz egyszerű. Igaza volt. Tanácsára már kutyaoviba is vittük, hogy minél előbb szocializálódjon. Majd elvégeztük a kutyasuli alap, majd a középfokú tanfolyamait Juli vezetésével.

Számomra ez felért egy önismereti tréninggel is. Sokszor az volt az érzésem, hogy inkább nekünk van szükségünk képzésre, hogy belássuk a gyengeségeinket és értékeljük a pozitív tulajdonságainkat, a kutyáink pedig majd tükrözik a változásainkat.

Juli remek vezető volt határozott egyénisége és kiegyensúlyozottsága átragadt ránk és a kutyákra is.
A suli után sokat javult a kapcsolatunk Rozival de még maradtak megoldatlan helyzetek. Juli többször járt nálunk a felmerülő problémák orvoslása miatt. Pl a vendégeinket nem tudtuk anélkül beengedni, hogy Rozi ne hangosan ugatva és a fogát villogtatva jól meg ne ugassa őket, szóval pont úgy, ahogy senki sem szeretné hogy így fogadja egy 40 kilós fekete eb a kapuban. Juli ötlete volt, hogy tanuljuk meg a házában, a helyén tartani bármilyen szituációban, főként ha jön valaki, csak akkor jöhessen a vendég közelébe, ha mi engedjük. Ez látszólag egyszerű történet egy követő kutyánál, nekünk vagy három hónapunkba telt amíg következetesen naponta sokszor gyakoroltunk. Ha nem Juli mondja, hogy menni fog, azt hiszem el sem hittem volna.

Mára bárki bejöhet, akit mi beengedünk (akár kutyával is), miután Rozit a helyére küldtük, ott fekszik és vár, amíg ki nem engedjük. Autóval való kiállásnál már mondani sem kell, magától a helyére megy ha nyitjuk a nagykaput és nem kell attól tartanunk, hogy kiszalad az utcára. Ezzel a figurával valahogy megváltozott minden, mintha levettük volna azt a terhet is róla, hogy döntenie kelljen, ki jöhet be és ki nem és mintha belátta volna, hogy mégis ezek a kétlábúak a fönökök, jobb ez így nekem is Vendégeinkkel már jó fej, akik nem ismerték kicsinek, nem is hiszik el, ha mesélem, hogy honnan indultunk. Határozottan bujósabb és lágyabb lett a természete. Persze még mindig van mit csiszolni és javítani, hogy 100%-ban kézben tartható legyen idegen terepen és póráz nélkül is, de mára legalább elhiszem, hogy ez sikerülhet, hála Juli segítségének. Nagyra értékelem szaktudását és elkötelezettségét és empátiáját amivel munkáját végzi.”